HTML

Amit már tanultam az iskolában...

Orvos és beteg között híresen rossz a kommunikáció, ma Magyarországon. Ezzel a bloggal az a célom, hogy tanulmányaim során felszedett tudásanyagból eljuttassak "laikusoknak" releváns információkat az egyes (akár őket is érintő) betegségekkel kapcsolatban. Mindezt (remélem) közérthető nyelven...

Infarktus

2011.02.28. 09:31 montvaid

Az infarktus egy nagyon gyakori "betegség", illetve felkérést is kaptam ennek a témának ismertetésére, ezért gondoltam, itt az ideje, hogy megírjam, hogy mi az infarktus, hogyan alakul ki, miért alakul ki, egyáltalán mit kell/illik róla tudni. Elnézést kérek, hogy ilyen hosszú lett és kicsit unalmas. Nem tudom, hol tudtam volna rajta rövidíteni. Nagy és fontos téma ez is.

A WHO honlapján található adatok alapján a halálokok körülbelül negyede mögött a koszorúér-, illetve az agyi erek katasztrófája áll. Magyarul, minden negyedik ember vagy szívinfarktusban, vagy stroke-ban hal meg. Megállapíthatjuk, hogy valóban gyakori betegségekről van szó, meglehetősen nagy valószínűséggel mindannyian veszélyeztetve vagyunk. Tehát, ha van olyan módszer, amivel csökkenteni tudjuk ezen két betegség-csoport bekövetkeztének a valószínűségét, akkor rengeteg embernek tudjuk meghosszabbítani az életét (illetve rengeteg pénzt tudunk kaszálni, mert még az érintetteknél is több ember fogja a gyógyszerünket szedni..).

Kezdeném néhány meghatározással: infarktusnak nevezzük egy szövet vagy szerv ischemias (ejtsd: iszkémiás) alapon létrejövő necrosisát (ejtsd: nekrózisát). Ebben a mondatban két szó a lényeg: ischemia és necrosis, mind a kettő latinul van. Úgyhogy definiálnám mindkettőt. Ischemiának (ejtsd: iszkémiának) nevezzük egy szövet vagy szerv keringési elégtelenségéből származó károsodását. Ez azt jelenti nemes egyszerűséggel, hogy az adott szövet nem kap elég vért (s ezáltal a sejtek elég tápanyagot és oxigént), mert az adott területet ellátó ér beszűkült. (Találtam az ischemiára egy szép magyar kifejezést: véredénydugulás.:) Nekem nagyon tetszik.) Ha beszűkül egy ér, akkor kevesebb vér tud rajta átfolyni. Ha kevesebb vér folyik át rajta, akkor kevesebb vérhez jutnak azok a sejtek, amiket ez az ér lát el. Ha annyival kevesebb vérhez jutnak a sejtek, hogy az a kevés vér által szállított oxigén illetve tápanyagok már nem tudják fedezni a sejtek szükségleteit, akkor a sejtekhez nem megfelelő, azaz elégtelen mennyiségű oxigén és tápanyag fog jutni. Ezáltal károsodnak, majd egy idő után elpusztulnak. Remélem ez érthető. A másik latin szó a necrosis (ejtsd: nekrózis). Ez azt jelenti, hogy adott sejtek (nem programozottan) elpusztulnak. Végérvényesen. Ha valami necrotisál (ejtsd: nekrotizál) (ez a "necrosis" szóból képzett ige, magyarul meghal), akkor nincs vissza út, az adott szövet- vagy szervrész elpusztult, már nem tud magától visszapótlódni. Azt hiszem ez is világos.

 

Valami teljesen más következik: a szív és vérellátása. Gondoljunk vissza: a szív idönként összehúzódik, majd elernyed, és a ciklus kezdődik előlről. Amikor össze húzódik, megnövekszik benne a nyomás, s ezzel a nyomással pumpálja ki magából a vért. Amikor elernyed, csökken benne a nyomás, beleáramlik a vér. A szívet ellátó ereket nevezzük coronariaknak, vagy magyarul koszorúereknek. Ezek az erek közvetlenül az aorta (magyrul főverőér) eredése után erednek. Tehát a szív összehúzódik, kiáramlik a vér az aortába. És itt jön a bibi: a coronariákban ugyanannyi a nyomás, mint a szívben, hiszen a szíven fekszenek. Tehát összehúzódási időszakban (latinul systole) amikor vér áramlik az aortába, a coronariákba nem tud, hiszen ott is megnövekedett a nyomás. Csak akkor tud, amikor a szív elernyedési időszakban (latinul dyastole) van, és csökkent benne a nyomás. Tehát a szív vérellátása fordított a többi szerv vérellátásához képest, mert nem systole alatt kap vért, hanem dyastole alatt.

A szív körülbelül mindig ugyanannyi idő alatt húzódik össze (=a systole ideje kb állandó), viszont a dyastole időtartama változtatható. Ahhoz, hogy a szív egy perc alatt többet verjen, az szükségeltetik, hogy a szívciklus (systole+dyastole) ideje rövidebb legyen. Tehát ez azt jelenti, hogy a szív csak úgy tudja növelni a frekvenciáját (a pulzusszámot), ha a dyastole idejéből lecsíp, rövidíti azt, s ezzel az egész szívciklus ideje rövidül. Ez mit jelent? Ha a dyastole ideje rövidebb, akkor kevesebb idő marad a szívnek a saját keringését biztosítania (mert a szív akkor kap vért, amikor elernyed, tehát dyastole alatt). Ráadásul ha a ciklus rövidül, akkor a frekvencia nő (mert egységnyi idő alatt többet tud verni). Tehát a pulzus emelkedik. Mikor szokott a pulzus emelkedni? Ha valamilyen teljesítményt kell nyújtania a szervezetnek. Ami azt jeletni, hogy a szívnek a szokásos (nyugalmi) teljesítményen felül kell pumpálnia, mert az izmokba (és egyéb szervekbe) még több vért kell juttatnia. Summa summarum: több munkát kell végeznie kevesebb tápanyaggal és oxigénnel.

Spékeljük meg ezt azzal a finomsággal, hogy betegünk egy szívbeteg, koszorúérbeteg idősebb úriember. Tehát a coronariái beszűkültek, tehát kevesebb vér tud átáramlani, mint egykoroni hajdani ifjúkorában. Mi történik terhelésre? Megrövidül a dyastole ideje, kevesebb ideig áramlik a szív tápanyagát és oxigénét biztosító vér a coronariakba; eleve kevesebb vér tud áramlani a beszűkült koszorúerek miatt; megnövekedett az igény, többet kell pumpálnia, mint szokásosan. Mi jön létre? A szívizom sejtek nem fognak elég oxigénhez jutni, tehát nem fognak megfelelően működni, ami azt jelenti, hogy nem fognak elég vért pumpálni. Ez ahhoz vezet, hogy betegünk nem fogja tudni teljesíteni a terhelést, amit éppen csinál. Tehát abbahagyja a futást/biciklizést/... Ekkor mi történik? Megszűnik a többlet igény a szervezet részéről, nem kell a szívnek a többletet kipumpálnia; megszűnik a terhelés, tehát a szívfrekvenciát (pulzusszámot) nem kell megemelni, visszaáll az alapállapotba; ha a frekvencia visszaáll, akkor a dyastole ideje visszaáll a rendes értékre, tehát a szív megint elegendő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz jut. Visszaáll a rend.

Mit észlel ebből a beteg? Nem bírja a terhelést. Ha terhelik, légszomja lesz, illetve a mellkasán szorító jellegű fájdalom jelentkezik, ami a terhelés megszűnését követően elmúlik. És ez minden terhelésnél jelentkezik. Ezt nevezzük stabil anginának, amikor terhelésre a betegnek mellkasi fájdalma lesz. (Angina pectoris. Angina = szorító fájdalom, pl torokgyulladás esetén a torokban. Pectus = mellkas, pectoris = mellkasnak a...) Az angina pectoris egy tünet, ami csak annyit jelent, hogy a betegnek szorító/nyomó jellegű fájdalma van a mellkasában. De azt is jelent(het)i, hogy ez a fájdalom nem több 10 (max. 15) percnél. Amennyiben ez a fájdalom hosszabb, mint 10-15 perc, szívinfarctusról beszélünk. Az infarctus annyiban különbözik az anginától, hogy a szívizom sejtek nem térnek magukhoz 10-15 perc után sem. Ez ezért baj, mert ha nem térnek magukhoz, akkor a pumpafunkció sem tér magához, tehát nem fog több vért kapni a szív, hogy magához térhessen. Ami azt jelenti, hogy egy idő után elpusztulnak, latinul necrotisálnak. Tehát ischemiás alapon létrejön egy necrosis. Kialakul a szívizominfarktus.

Miért veszélyes a szívinfarktus? Mert bele lehet halni. Ha a szív nem kap elég vért, a pumpa funkció nem áll helyre. Ha a pumpafunkció nem áll helyre, a test többi szövete sem fog elég vért kapni. Tehát végül a többi szövet is necrotisál. Ezért borzasztóan veszélyes. Természetesen függ az érintett terület nagyságától, de ez amíg nem kerül a kedves beteg kórházba, nem derül ki. (Illetve kiderül még a mentőben az EKG-ról, de ez mellékes és nincs terápiás konzekvenciája.) Mindig a legsúlyosabb betegségre kell gondolni, tehát minden szívizominfarctus gyanús beteget potenciálisan úgy kell tekinteni, hogy belehalhat.

Nem mindig így alakul ki egy szívinfarktus. Más talajon is kialakulhat az ischemia. Például az erek falában végbemehetnek változások. Több okból kifolyóan:

-egy adott területen olyanok az áramlási viszonyok, hogy megkívánják a fal átalakulását a rájuk ható erők következtében.

-különbözó anyagok rakódhatnak le az erek falában (pl: koleszterin, mész, fehérjék,..)

-stb..

Ezeknek az lesz a végső hatása, hogy beszűkítik az ér lumenét. (Lumennek nevezzük egy cső belső terét, pl ér esetén vér tölti ki, bél esetén béltartalom, stb..) Természetesen ez az adott ér lehet éppen egy coronaria is. De leggyakrabban ún. ateroszklerotikus plakkok jönnek létre. Ezek az ér falában létrejövő kis "zsírpárnák". Amik 1.) beszűkítik az ér lumenét. 2.) megrepedhetnek, bevérezhetnek.

Miért baj, ha egy plakk megreped? Mert infarktust okozhat. A vér a véredényekben nem alvad meg, csak akkor, ha a véredényen kívüli szövettel találkozik. Ha egy plakk megreped, akkor a zsírpárnácska belseje találkozik a vérrel. Erre a vér úgy reagál, hogy megalvad, hiszen olyan szövetekkel találkozik (zsír, koleszterin, egyéb kötőszövetek), amelyek "nem érfalak". Erre a vér alvadással reagál.

Tegyük fel, hogy ez a zsírpárnácska történetesen egy coronarián ül. Eleve beszűkíti a lument, mert szép kövér zsírpárnácskáról van szó. Olyan kövér, hogy egyszercsak hirtelen megreped. A tartalma találkozik a vérrel, ami szépen lassan megalvad, létrejön egy véralvadék. De ez a véralvadék akkora, hogy teljesen elzárja a maradék lument. Tehát az adott ér lumene teljesen elzáródik néhány perc alatt (amíg megalvad a vér).. Mi történik ekkor? Ischemias alapon létrejövő necrosis a szívben, azaz szívinfarktus.

Azokat az életkörülményeket, amelyek növelik egy betegség valószínűségét rizikófaktoroknak nevezzük. Mik a szívinfarktus rizikófaktorai? Sok van, csak néhányat, a legfontosabbakat sorolom fel:

Dohányzás, magasvérnyomás, magas koleszterin- és vérzsír szint, mozgásszegény életmód, elhízás, cukorbetegség, stressz,...

Ezeket a "rosszfiúkat" mindenképpen kerüljük el! Ezzel jelentősen csökkenthető a szívinfarktus bekövetkeztének valószínűsége. Önmagával a dohányzás elhagyásával annyival lehet csökkenteni a szívinfarktus valószínüségét, mint az összes gyógyszerrel együttvéve!

Mi a terápia? Két válasz van erre: rövidtávú teendők és hosszútávú teendők.

A rövidtávú teendők: minél előbb ki kell nyitni az elzáródott coronariát. Tehát a legfontosabb, hogy a beteg minél előbb kórházba kerüljön! (Idő=szívizom) Miután a beteg kórházban van, a kórház felszereltségétől (is) függően, leggyakrabban és legbiztonságosabban katéteren keresztül történik a coronáriák megnyitása. A beteg combjából felvezetnek egy kis drótot, aminek a végén van egy lufi, amit fel lehet adott időben fújni. Megkeresik a szíven az elzáródott eret, és ott felfújják a lufit, ezzel kitágítják az eret. Esetenként a lufi külső részére egy fémhálót (stentet) tesznek, amit a felfújódó lufi kitágít és az érhez paszíroz. Ez a fémháló tágasan tartja a kitágított eret. Majd leengedik a lufit, és kiszedik a csöveket.

Hosszútávú teendők közé tartozik a rizikófaktorok csökkentése életmódváltozással, illetve gyógyszerekkel. Az életmódváltozás azt jelenti, hogy el kell hagyni a dohányzást, heti (legalább) 2-3-szor sportolni kell járni, egészségesen táplálkozni, a testsúlyunkat a normális tartományba rendezni, stresszmentes környezetet teremteni, stb. A fent említett gyógyszereket (vérnyomáscsökkentők, vérzsírcsökkentők, koleszterincsökkentők, cukorbetegségre szedett gyógyszerek, antidepresszánsok, stb.) életünk végéig kell szedni. Gyakori hiba szokott lenni a következő jelenet:

Magasvérnyomást diagnosztizálnak középkorú pánciensünknél. Háziorvos felír vérnyomáscsökkentőt. Betegünk szedi, majd megállapítja, hogy a normális tartományban van a vérnyomása, úgyhogy abbahagyja szedését, hiszen "már jó a vérnyomásom, nem kell tovább szednem." Majd mielőtt visszamegy a háziorvoshoz kontrollra, megméri ismét a vérnyomását. "Hú, de magas, gyorsan beveszek egy tablettát." Majd elmegy a háziorvoshoz, ahol a gyógyszer hatására a háziorvos normális vérnyomást mér. Ez rossz, és nem derül soha fény arra, hogy betegünk igaziból nem szedte a gyógyszert. Magának árt betegünk, hiszen egy súlyos rizikófaktort nem iktatott ki: a magasvérnyomást. Ezennel kérem ezen blog tisztelt olvasóit, hogy amennyiben a fent írt gyógyszerek bármelyikét szedik, kérem szedjék rendesen, rendszeresen, ahogy elő van írva, életük végéig, vagy amíg egy orvos nem dönt másképp! Ezek nagyon aranyos és hűséges társak! Nem kell tőlük félni, segíteni akarnak nekünk! Abszolút barátságosak! Nagyon fontos, hogy háziorvosunk (és jómgaunk) pontosan tudja(/tudjuk), hogy mennyi és milyen gyógyszert szedünk!

 

A hozzászólás bevezetőjében írtam, hogy az emberek kb 25%-a vagy szívinfarktusban, vagy stroke-ban hal meg. A szívinfarktusról már írtam, következzék a stroke, magyarul gutaütés.

Stroke (ejtsd: sztrók)-nak nevezzük az agyi vascularis katasztrófát. Ez meglehetősen tág és semmitmondó fogalom. Két nagy csoportra osztjuk: vérzéses és ischemias. (Már nem kell megmagyaráznom, mit jelent az ischemias..) Ezek aránya kb. 1:10-hez. Tehát jóval gyakoribb az ischemias stroke, mint a vérzéses. Úgyhogy vegyük előbb a kevésbé fontosabbat.

A vérzéses stroke (agyvérzés) annyit jelent, hogy elpattan egy ér, és az adott bevérzik. A beözönlő vér mennyiségétől az adott funkcióért felelős terült kiesik, ezért az adott terület nem tudja ellátni funkcióját.

Az ischemias stroke nem más, mint egy agyi infarctus. Tehát egy ér elzáródik, nem kap a mögötte levő terület vért, ezért elhal. Azzal a különbséggel, hogy itt nem az éren repednek meg a plakkok, hanem (van ilyen is, de sokkal gyakoribb, hogy) egy vérrög elszabadul (leggyakrabban a szívből), és beakad az agy egyik erébe, elzárva azt. Tehát az eredete más, mint a szívinfarkusnak, a végeredménye ugyanaz.

Mik a stroke tünetei? A tünetek attól függenek, hogy melyik terület esik ki a funkciójából. De vannak olyan tünetek, amik nagy gyakorisággal fordulnak elő, mert nagy agyterületet igényelnek. Ilyenek például a beszéd, az arc izmainak mozgatása (mosoly), kezek mozgatása.. (Ennek a három tünet bármelyikének a megváltozásából (azaz Beszéd, Mosoly, Emelje a kezét: BME, könnyen megjegyezhető) biztosan következtethetünk stroke-ra.) Tehát ha középkorú pocakos kollegánknak egyre elkentebb a beszéde (ráadásul értelmetlenül beszél), egyik oldali szájzuga kezd lebiggyedni, és nem tudja rendesen mozgatni a kezét, AZONNAL hívjunk mentőt (104)! Itt is érvényes, hogy minél előbb kerül a beteg kórházba, annál nagyobb valószínűséggel éli túl, és ha túléli egyáltalán annál kevesebb tünete marad vissza. (Itt egy angolnyelvű video, amint egy riporternő élőadásban veszti el a beszédközpontját pár másodperc alatt..)

Hasonlóan a szívinfarktusnál írt "angina pectoris"-hoz, ami elmúlik néhány tíz perc után, az agynál is van egy ilyen jelenség: Transient Ischemic Attack (röviden: TIA). Ez azt jelenti, hogy kifejlődnek a stroke tünetei, de egy idő után maradék nélkül (vagy maradékkal) visszafejlődnek. Az illetőnek szerencséje van: túlélte, és nem maradt semmilyen tünete. DE! Egy TIA után relatív rövid időn belül (néhány nap) általában be szokott következni a végleges stroke. Tehát ha valaki TIÁ-zik, úgy kell tekinteni, mintha stroke-ja lenne, és azonnal korházba kell szállítani! Sürgősen közbe kell lépni, be kell avatkozni, nehogy bekövetkezzen az igazi stroke!

Búcsúzóul egy érdekes videóval szeretnék kedveskedni a kitartó olvasóközönségnek. Egy agykutató átéli saját stroke-ját. Évek alatt kigyógyul belőle, és ezen az angol nyelvű videon mesél róla.

Szólj hozzá!

Címkék: stroke szívinfarktus agyvérzés infarctus gutaütés

A bejegyzés trackback címe:

https://amitmartanultamaziskolaban.blog.hu/api/trackback/id/tr52696793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása